A K�K CS�NAK

Chloe miatt m�r augusztusban le kellett utaznom a f�rd�re. Nem volt semmi dolgom, �t v�rtam. Meg�g�rte, hogy kora �szre elj�. Az eg�sz nyaramat r�szegg� �s �lmatlann� tette ez az �g�ret. Meleg, gy�ny�r� ny�r volt. Friss, �des le�nyok l�zengtek az erd� �tjain, a s�tatereken reggelt�l estig. N�ha t�bben �sszekapaszkodva - eleven siet�ssel, m�skor vil�gos ruh�s karcs� fi�kkal - vontatott, t�tova s�t�l�ssal. Nem n�ztem az arcukba, csak a nevet�s�k lehelt bele a f�lembe, mint valami t�voli szell�, �s a k�v�ncsi szem�knek selymes simogat�s�t �reztem az arcomon, ha elhaladtam mellett�k.

... Pedig az arcom s�padt volt �s k�z�ny�s.

Ha hossz� ny�ri est�ken lementem a t�hoz, szivarra gy�jtottam �s cs�nakba �ltem, Chloe v�kony ujjait �reztem a tark�mon. A pezsg� cseppjei, amelyet vacsora ut�n ittam, az agyamba gy�ltek, �s k�nnyekkel telt meg a szemem, amikor a n�das megett megl�ttam felk�szni a v�r�s teliholdat. Az �tteremben, messze heged� sz�lott, �s �n megesk�dtem ilyenkor, hogy ha Chloe az eny�m lesz, nem k�v�nok azut�n tov�bb �lni. A k�k cs�nak pedig - mindig a k�k cs�nakban �ltem - csendesen hint�zott velem a t�ls� partok fel�. Mintha �rezte volna sz�vem v�gyait.

Hogyan m�lt az id�, nem tudom elmondani. Chlo�t v�rtam. Hogy el kell j�nnie, bizonyosan tudtam, s ha levelei k�t-h�rom napig el is maradtak, nem agg�dtam. Amikor be�ltem est�nkint a k�k cs�nakba �s a nyugati szell�ben megmosdattam az arcomat: az � meleg lehellet�t meg�reztem benne. �s b�rmikor, egy pillant�s alatt, l�tni tudtam az arc�t nyitott szemekkel is.

�s a szeptember m�gis el�rkezett. N�h�ny nap alatt ki�r�ltek a vill�k, a szob�k. A vend�gl�s elbocs�totta a pinc�reket, �s maga maradt a feles�g�vel. �k ell�tt�k ennival�val azokat, akik m�g ottmaradtak. Nagyon kevesen maradtunk. Egy �reg m�lt�s�gos �r valamely miniszt�riumb�l, egy fiatal h�zasp�r, mind a ketten eg�szs�gesek, k�v�rek, pirosak �s apr�k - m�s senki. A cukr�szda el�l elhordt�k a sz�keket, a cig�nyok pavillonj�t lebontott�k. A f�rd�be f�rdeni csak a f�rd�orvos j�rt. Az utakat senki se seperte.

A cs�nak lett az egyetlen mulats�gom. Eg�sz nap benne �ltem. Karcs�, k�k bord�i �gy t�ntek fel, mint valami hatalmas csodavir�g szirmai. (A vir�g lassan �szik, �s ismeretlen mesebeli orsz�gok fel� viszi azt, aki benne �l.) Reggeli ut�n cigarett�ra gy�jtottam, �s bele�ltem a cs�nakba. A cs�nak lassan vitt, vitt befel� a t�ba. Ezalatt v�gign�ztem a mag�nos t�parti ny�rfa-all�e-n. �t kerest�k a szemeim, mert b�rmely pillanatban j�hetett. A nap v�kony felh�k m�g�tt b�jdosott, ak�rha tej�veggel bor�tott�k volna be ragyog� g�mbj�t. A t�part kisz�radt, s�rga f�ldje vil�g�tott, mint valami kifesz�tett, sz�rad� feh�r szalag. A v�z azonban puha �s langyos maradt. Illatos r�zsasz�n� p�r�kat bocs�tott, hogy azok r�sz�lljanak az arcomra. (Chlo�nak kellett majd cs�kolnia az arcomat.)

�lomterhes m�ly �jszak�k, hossz� alv�sok ut�n cs�nya az arc �s petyh�dt, ha az ember �g�retekre v�r. Mikor azut�n a szabad, langyos reggelre kil�p, �gy �rzi, hogy nem b�rja el a l�legz�s boldogs�g�t, �s nevetnie kell a sz�nek sz�ps�gein. Pedig mindez a gyenges�g miatt van, amely a t�rdeinkbe, s a derekunkba sz�ll b�rsonyos, lusta neh�zked�ssel. Ilyenkor �gy tetszik, hogy a sz�l� illata, amely a k�zeli sz�l�skertekb�l j�: a ny�r elm�l�s�t jelenti, �s a t�cs�k, amely a l�bunk el�tt ugrik el, ciripel�s�vel a j�v� ny�rr�l mond mes�t. Azon a ny�ron pedig nem lesz semmi: hiszen ha Chloe m�r elj�tt, azut�n semmi se t�rt�nhetett.

Hogyan m�ltak a napok, sejtelmem sincs. Azt hiszem, hogy k�s� d�lut�n ker�ltem haza az eb�dekre, s hogy nem n�ztem az emberek arc�ra, akikkel �rintkeztem. A k�k cs�nakon �lve folyton a s�rg�sz�ld f�ny� csendes v�zbe b�multam, vagy apr� hull�mokat kevertem az ujjammal. A cs�nak fenek�n hanyattfekve n�ztem a k�k �gen suhan� elef�ntcsont- vagy r�zsasz�n� felh�ket.

Napnyugta el�tt a vonathoz szoktam s�t�lni. J�-e Chloe? A kavicsok ropogtak a l�pteim alatt, �s �n sokszor �sszerezzentem, nem k�vet-e valaki. Az �llom�son le�ltem egy padra, �s megv�rtam a vonatot.

V�gign�ztem, am�g az �rkez�k lesz�llnak, m�g az utaz�k elrendezkednek, �s a g�p tovarobog a kocsikkal. Nem n�zett re�m senki. A vincell�raszonyok �s sz�l�sgazd�k kosaraikkal, hord�ikkal voltak elfoglalva, amelyeket sietve elsz�ll�tottak, a lev�lhord� megkapta n�h�ny level�t �s tov�bb�llott vele. A r�zsasz�n�l� tiszta �gen sz�rk�n rajzol�dtak ki a s�nek mellett h�z�d� magas ny�rf�k. A szivarom k�k f�stje olyan lassan gomolygott a leveg�ben, hogy azt hihettem: a ny�rf�k m�g�tt valaki visszatartott l�legzettel b�mulja a f�st�t.

Tal�n m�r v�ge volt a szeptembernek, tal�n m�r okt�berben j�rtunk, amikor megj�tt Chloe. Hajadonf�vel, kis s�llal a nyak�ban sz�llt ki az egyik kocsib�l.

Nem �lltam fel, hogy �dv�z�ljem, mert mereven magam el� n�ztem, �s figyeltem, hogy a mellemen, az arcomon �s a nyakamon hogyan �rzem k�zeled�s�t. Meg�llott el�ttem, t�rdeivel a t�rdeimhez �rt, �s sz�rkesz�n�, m�ly szemeivel r�m n�zett. Szomor� voltam, d�ltnak, kicsinek �reztem az arcomat. Emiatt nem is n�ztem re� fel, hanem megv�rtam, m�g karcs� derek�t meghajtva let�rdel el�ttem, �t�leli a nyakamat, �s piros ajkait r�tapasztja a sz�jamra. De ekkor sem �leltem meg.

Azut�n elindultunk a vas�t mellett. A t�voz� mozdony f�stje ott feket�llett m�g a l�t�hat�ron. J� messzire kellett menn�nk, am�g meg�rezt�k, hogy szeml�t�snyira nincsen ember a k�zel�nkben. Ekkor odal�ptem Chlo�hoz �s s�rvafakadva cs�kolni kezdtem a feh�r arc�t. � k�nyszeredetten mosolygott piros, finom rajz� ajkaival, �s forr� kezeivel a nyakamat �s a fejemet s�mogatta. Leker�lt�nk a mez�re, majd az erd�be �rt�nk. Sz�tlanul haladtunk egym�s mellett, �s a sz�l�skertekn�l illatos sz�l�t v�s�roltunk. A pri-pri bogarak sz�zai megsz�laltatt�k szomor� heged�iket. Ez a dal k�s�rte utunkat.

A k�k cs�nakba vittem Chlo�t. Lassan eveztem az ibolyasz�n� v�zen, szalmakalapom a cs�nak fenek�n pihent, �s s�padt, lesov�nyodott kis arcomba bel�gott a hajam. A v�z locsogott, �s muzsik�lt nek�nk, az erd� nagy k�rvonalait egy barna sz�nfolt t�lt�tte ki, �s a t�ls� parton, a f�k k�z�tt, egy paraszth�z l�mp�sa gy�lt ki.

M�g reszket� karokkal eveztem, Chloe v�llai m�r mez�telen�l derengtek fel�m.

V�kony ny�ri ruh�ja �sszegy�rve fek�dt a cs�nak fenek�n. F�l�llott, re�m mosolygott, nem mertem r�n�zni, csak a v�zt�k�rben kerestem meg test�nek imbolyg� feh�r foltjait, azut�n lehunytam a szemeimet, �s megv�rtam, hogy Chloe az �lembe �lj�n. A k�k cs�nak csendesen �szott vel�nk a t�ls� partok fel�. Az �jhold sarl�ja lassank�nt teljesen kif�nyesedett, mintha t�bb �s t�bb vil�goss�got gy�jtottak volna meg benne.

Okt�ber - az a hervad� asszony, aki messze az orsz�g�ton valahol gy�szruh�ban ment, elk�ldte hozz�nk legforr�bb s�hajt�s�t. Meleg volt a leveg�, ak�r egy m�jusi est�n, �s nedvess�g n�lk�li.

De a ny�ri v�rakoz�s perzsel� v�gyai messze sz�llottak t�lem. A n�dasban gyulladtak ki tal�n, mint apr� lid�rct�zek. H�nyt szemekkel is l�ttam �ket. Igen, j�l l�ttam a v�gyaimat: a ny�ri v�rakoz�s forr�, feh�rtest� le�nyait, akik messze a n�dasban g�zoltak hossz�, karcs� bok�ikkal, �s f�ztak a v�zben.

Meleg �szi hajnal szell�je s�mogatta v�gig az arcomat. A k�k cs�nak a t�ls� partokhoz �rt. A f�rd�h�z, a vill�k mint apr� j�t�k�p�letek t�ntek f�l a m�sik parton. Chloe el�ttem a cs�nak fenek�n fek�dt. Csak n�h�ny pillanatig n�ztem csod�latos aktj�t, b�r�t, amely mez�telen�l is r�zsasz�n�, v�rtelt volt, �s mell�t, amely eg�szs�ges szab�lyoss�ggal pihegett. Megcs�koltam a szemeit, azt�n kil�ptem a cs�nakb�l, �s kig�zoltam a partra. �vig �ztatott a hideg v�z, de nem f�ztam. M�g vissza�rtem a szob�mba, a nap megsz�r�totta a ruh�mat. Mehettem a vas�tra, k�nnyed �s v�g voltam, f�ty�ltem. A k�k cs�nakban ekkor nyithatta f�l Chloe a sz�rke szemeit...

Amikor a vonat elhagyta a sz�l�skerteket, szakaszomba bel�pett egy s�padt, sz�rke �rny�k: a Szomor�s�g - �s le�lt velem szemben.

De ekkor m�r nem tudtam lesz�llni. A mozdony rohant velem.