Gy�ny�r�

S�t�t �jszak�kon magamra maradok,

Ilyenkor az istennek minden�rt h�l�t adok.

Honnan j�ttem: a csillagos �gre n�zek,

Egyed�l vagyok, a hal�lt�l iszony�an f�lek.

Hisz ez a gy�ny�r� feketes�g, az �let,

Most m�g v�get biztos nem �rhet.

A gondolatok templom�ba megt�rtek �rz�seim,

A hitem seg�t eloszlatni f�lelmeim.

R�veteg lappang�s, a h�n keresett boldogs�g,

Megtapasztalom, s el�nt a rideg forr�s�g.

A t�k�r nem csal, gy�ny�r� vagyok,

Gy�ny�r� vagy te is, gy�ny�r�ek az angyalok.

Gy�ny�r� a k�nnycsepp, mi leg�rd�l arcunkon,

Gy�ny�r� a nap, mi al�sz�ll a v�r�s alkonyon.

Gy�ny�r� az �rz�s, mi hatalm�ba ker�t,

Gy�ny�r� a vir�g, mi a mez�n vir�t.

Gy�ny�r� Rem�ny, ki j�tszik vel�nk,

A f�jdalom is, miben gyakran mer�l�nk.

A gyertya v�r�sl� l�ngja, mi meg�get,

A fagy, mi t�li est�ken felv�ltja a meleget.

Gy�ny�r� a szerelem, a cs�k, az �rint�s,

Gy�ny�r� a gy�sz, b�nat, a temet�s.

A sz�, mi feh�r b�r�det perzseli,

A v�r�sl� v�r, mi testedet �lteti.

Gy�ny�r� az isteni olt�r, a templom,

A harag, megbocs�t�s, irgalom.

A l�lek, s irdatlan �tveszt�je,

A kopors�, halott testednek elfed�je.

Gy�ny�r� a l�legzet, a sikoly, ki�lt�s,

A hirtelen r�m t�r� hideg szorong�s.

A n�ma csendbe burkol�dz� s�t�t t�j,

A cs�k�rt remeg� �des sz�j.

Gy�ny�r� az �let, gy�ny�r� a hal�l,

Gy�ny�r� a szemed, minek d�f�se eltal�l.

Gy�ny�r� vagy Te, s gy�ny�r� vagyok �n.

A leggy�ny�r�bb szerelm�nk a F�ld kerek�n.