Az éjjel hangjai

Érzések törnek utat elmémbe

Megtörve a csend kiáltó szavát,

Lopakodnak lassan és félve

Fájdalmat okozni s halált!

Felretten bennem egy árnykép

Fájdalmas galád és égető

Úgy érzem mindent széttép,

Mi bennem van,s élő!

Élő és élhető,ez az élet,

Mivel minden egybefonódik.

Ez az érzés is,és félek

Szívem dobogása megszűnik.

Fellélegzek.Sötétség

És csend vesz körűl

De szívemben minden ég

Csak az átkozott sors örül.

Vége egy álomnak,

Mi szövődött az éjben,

Kínjait a pokolnak,

Mind magamban érzem.

Mit ér itt gondolat?

Védekezni szánalom

Itt egyvalaki arathat,

S ez nem a lélek belátom.

Sejtelem, mi épít gátat,

Siralmas gyötrelem,

Vesztes vagy,

Nem lehet tiéd a győzelem,

Úgyis eltemet a szerelem!