Miattad
2006.03.12. 15:58
Korai verseim egyike.Eléggé depis voltam akkoriban...
Miattad
Fáj a szívem, nem értelek téged
Szemem előtt felcsillan arcképed.
Kiszámíthatatlan vagy és homályos,
Hol az az arcod, az édes, a bájos?
Fojtogatnak az érzelmek, nem bírom,
Önmagamat s testemet marcangolom.
Összeomlott a kártyavár, nincs támaszom,
Csak a labirintus falát bámulom.
A hétköznapok árja sodor magával,
Még csak ismerkedni merek a halál szagával.
Szennyes testem tiszta lelket takar,
Csak az a baj, a világ mindig mást akar.
Csókod ízét érzem még a számon,
Te voltál eddig az életem, s halálom.
Te vagy a hóhér, s én az áldozat,
Vigyen el minket együtt a kárhozat.
Egy út van csak: feloldoz a vérem,
Máris jobban vagyok, érzem!
Csöpög a vörös lételem karomon,
Csak én tudom, de ez segít bajomon!
Ez egy requiem az álomért, mi rólad szólt.
Szép volt, mély, csak kár hogy elmúlt.
Szívem emlékeddel együtt eltemetem,
Édes, te voltál az első és igazi szerelem!
|