A Rem�ny t�nca

Lobog a t�z, t�ged szomjaz lelkem,

Csak a t�tong� �ress�g van bennem.

Egyed�l az �jben, arcomba csap a sz�l,

Elt�n�, k�sza �rnyadr�l besz�l.

Az �rzelmek al�z�dul� �rj�ban m�rt�zom,

Az �let mezej�n most n�lk�led v�gt�zom,

A harang z�g, engem sz�l�t m�g ma

A l�tez�snek rem�nyekkel d�sz�tett templom�ba.

Tort �lnek az �rz�sek, a f�jdalmat temetik,

Bel�pek �n is, a teremben sikoly hallatszik.

A Rem�nyhez l�pek, felk�rem egy t�ncra,

A megd�bben�s �l ki a t�rsas�g arc�ra.

Mi�nk az este, v�gre csak az eny�m vagy,

Csak egyet k�rek: m�g reggelig velem maradj!

Most nem vagy rideg, t�zes tested hozz�m �r,

Ereimben felforr�sodva kering a v�r.

M�morban �szik az �jszaka veled,

De a hajnal m�r nem tal�lhat melletted.

Elindulok a l�lek s�t�t �tveszt�j�ben,

A k�nnal engem is eltemettek idebenn.

M�g j�tsz�t�rsam volt, tudtam, hogy �lek,

Most csak megyek az �ton, oda nem �rek.

A Hold nem vil�g�t, v�rz�sem el�llt,

A Rem�ny is csak j�tszott velem, majd tov�bb�llt.

Le�l�k homokos partj�ra az �let tenger�nek,

T�bbet m�r nem �r�lhetek a nap meleg�nek.

R�m borult a s�t�ts�g �ri�si leple,

S �n alatta maradok hal�lomig, megdermedve.