A Remény halála
2006.03.12. 16:19
Ez a kedvenc versem,Poe ihlette.Szerintem ez van leginkább egyben...
A Remény halála
Füstölők illata lengi be a termet,
Trónján érte el a végzet a szellemfejedelmet.
A kárpitok között néma árnykép andalog,
Véres tőrrel a kezében a folyosókon kanyarog.
Üres festmények bámulnak a falakról,
A pompa cseppjei csorognak a szobrokról.
Aranyozott bútorok, márványszínű csempék,
Mit sem tudnak arról: Urukat az imént kivégezték.
A Remény kastélyában utolsót ütött az óra,
A Halál karmában van a számlap, a mutató, s az inga.
Egy jöttment senkiházi rombolta le e csodát,
A szent Reménybe vájta undorító karmát.
Sűrű, sötét köd gomolyog egy kihalt vidéken,
Némán mesél a szárnyas idő a romos düledéken.
Régen e helyen fényes palota állott,
De egy nap a ház Ura a mennybe szállott.
Egy illúzió döntötte le az álmokból rakott várat,
Kinek büntetése ezentúl örökké kétely s alázat…
|