Hidd el…

…Próbáltam mindent újrakezdeni,

Nyugodni, hagyni a nagy álmokat,

Felébredni s életet keresni,

Járni egy másik, jobb utat.

Ereim feszültek, szívem fájva dobogott

S a kötelek, mik hozzád láncoltak…

Szakadtak. Az élet magamra hagyott!

Testemből vércseppek fakadtak.

Árva fragmentuma ez életemnek,

Törött ága egy nevelgetett fának,

Száraz harasztja a sivár mezőnek,

Ivartalan virága az árvácskának.

…Próbáltam mindent újrakezdeni,

Szépen, lassan feledni álmokat,

De egy éjjel újra tértem álmodni,

Álmodni, ám ezúttal nem vágyakat.

Legszebb pillanatai ezek életemnek:

Ragyogó volt és tűzzel teli,

Tűzzel, mely melegít, ha félek,

S tűzzel, melytől fájdalmam tengeri.

Én kérném: légy enyém örökké,

Ám tudom nincs már esély.

Szívem talán kezdettől az ördögé?

Miért van érzés, mely ízemig felél?

Elengedlek hát, mint hűsítő fuvallat,

Mert szeretlek, vigadom örömödben,

S ha úgy tartja az ősi akarat

Feletted szállok őrző fellegekben.