Éjjeli csaták
Banga Máté 2007.06.24. 17:42
Éjjeli csaták
Felidézlek, hangod bennem zeng,
Becsukom szemem, s látlak,
Mikor tetsző lényed feldereng
Még erősbek a vágyak!
S íróasztalom lámpása ég,
Őrt áll a kínzó éjjelen,
Fénye, akár tüzes dárdavég
Szívembe süt, kevélyen.
Megvilágítja szívem tükrét,
Róla az érzetkép arcomba vág:
Látom arcodnak csodás bűvét,
Minden gondolatod minden szavát.
De elnyomó álom közeleg,
Rám telepedik fehér varázsa,
Álmom varázsa Tőled meleg
Megnyugtat a képeknek montázsa.
§
Hajnal van, véget ért a mámor,
Ám minden képe hűn él,
Szívem tüze, mint esti tábor,
Rólad ropog és mesél.
S újból érzem hajad bársonyát,
Kecses ívét kezednek,
Selyem bőröd üde illatát,
Ragyogását szemednek.
De látlak még, s ez harcba kerül,
Harcba, mely tart kín éjszakákon át.
A sötétből új hajnal derül,
Tiszta napsugár süt a fákon át,
Szór békét, hirdeti a diadalt,
Örök szerelmet és újabb viadalt!
|