Miattad
Banga Máté 2007.06.24. 17:48
Miattad
Megismertelek… de ez csak egy álom, gondoltam én,
Ám felébredtem lelkem mámorából,
S már nem láttam a világot fehéren és feketén!
Miattad!
Téged látva az élet bennem valódi életre kélt,
Nem féltem már a világ zajától,
S szívem – rólad álmodva – új világot remélt!
Veled!
Rólad álmodtam szüntelen idők múlása óta
Szíved reményében keltem és jártam,
Gondolataim lényed szeretete tisztára mosta!
Érted!
Lettem egy új ember a világban, a szerelem világában
Mindenen túli csillagnak fényéből,
Mely csillagok csillaga az univerzumban:
Te vagy!
Kérlek téged: legyen szíved és lelked most enyém,
De ne csak most, holnap s örökké
S hajózhatunk a szerelem csodálatos tengerén!
Együtt! – ameddig szeretnéd!
…
De tudom, te most mással vitorlázol csendben,
S másnak vagy most gyönyörű csillaga,
És én eltűnök újra a csúf, fekete-fehér fellegekben!
Miattad! – mert szerettelek!
2005. október 7.
(javítva 2007. május 28. )
|