Néha azt hiszem…

Néha azt hiszem…

…kölyökmacska vagyok, bújnék hozzád, de nem tudom még mennyire élesek a karmaim.

…a szentimentalizmus utolsó kurvája, kit a nagyvárosi realizmus baszott meg a körút lámpái alatt.

…olcsó cigaretta, melyet néhány percnyi élvezet után elnyomsz a többi büdösödő dekk mellé.

…a szeretet rongyos koldusa, ki a rothadásszagú élet partján bámulja üres kalapját.

…az őszinteség keresztjére feszített, elfeledett Messiás, kinek naptól aszott teste soha nem támad fel.

…vidéki country-énekesnő, ki egy szál gitárral száll szembe a monoton gépzene ökölcsapásaival.

Néha azt hiszem…

…a naiv lelkesség oltára testem, melyen tiszta ösztön hajtotta orgiákat rendezel a vággyal.

…szavaim egy ócska, múltszagú dallam hangjai, mely nyom nélkül táncol át agyadon.

…arcom ostoba céltábla, melyet az ajkaid szélén bujkáló ironikus mosoly talál telibe.

…gondolataid előregyártott, kicenzúrázott termékei csupán elmédnek, én mégis elhiszem őket.

…ha zuhannék, a mélység fölött nevetve köpnél feléd nyújtott, esdeklő markomba.

…a modern kapitalista érzésben fulladozva Te is eldobsz mindent, hisz úgyis lesz helyette másik.

Néha, a hídon állva, a hajamat tépő szélben rettegés fog el, hogy felszállsz az utolsó villamosra, s nem jössz vissza többé…

2009.07.26.